Biztosan mindenkinek van egy ismerőse, aki szeret játszani, és a számítógép mellett meghúzódik otthon egy Xbox One, vagy egy Play Station 4. És még esetleg pornót is néz, vagy rajongója a Szürke ötven árnyalatának. Nincsen ezzel semmi baj, mindaddig, míg a felhasználó életének jelentős része nem a virtuális térben telik beceneves karakterekkel és megkoreografált kielégüléssel. De mi számít szélsőségnek? Miért alakul ki függőség? Miért éppen a férfiak a mai digitális kor áldozatai? Hol van ebben a nők és a tanárok felelőssége? Philip Zimbardoval beszélgettünk új könyvének megjelenése kapcsán.

A Nincs kapcsolat című kötetben a neves szociálpszichológus megdöbbentő kutatási eredményekkel alátámasztva rántja le a leplet a férfi nem válságáról és annak társadalmi következményeiről. (Az olvasók megnyugtatására, a szerzők megoldási javaslatokkal is szolgálnak a jövőre nézve – a szerk.)

2011-ben tartott egy rövid, de annál provokatívabb TED előadást, felhívva ezzel a figyelmet, hogy a férfiak a változás görbéjén rossz irányba haladnak, s hogy valamit tennünk kell, hogy „fajunkat a meztelen csigák szintje fölött tartsuk”. Azóta Nikita D. Coulombe-bal közösen megírták a Nincs kapcsolat – Hová lettek a férfiak című könyvet. Mit lát most? Mi az oka az erősebbik nem válságának?

San Francisco-ban élek, ami azt hiszem, a leggyönyörűbb városok egyike a világon, de azt látod az embereken, hogy mobiltelefonnal és fülhallgatóval a fülükben mászkálnak, kezükben egy Starbuck’s-os kávéval. Bemész egy kávézóba, senki nem beszél senkivel, mindenki a számítógépébe bújik, vagy szelfizik. Senki nem néz a valóságba. Miért is tennék, hiszen ott a virtuális tér, mely garantálja a gyors visszacsatolást, eredményt, kielégülést. A telefon és a számítógép mindig kéznél van, ahol néhány gombnyomással indul a videojáték és a pornó. Az előbb ugyan San Francisco-t említettem, de ugyanezt tapasztaltam Angliában, Lengyelországban és Kínában is. Persze, régen is voltak normákat feszegető fiatalok, gondoljunk csak a hippi korszakra, a „szex, drog, rock ’n’ roll” jelmondatra. De ez most más.

Miben más?

Észre kell venni, a férfias férfi átalakulóban van.

Ahhoz, hogy viselkedésüket megértsük, célszerű három szintet körbejárni: az egyén, a helyzet és a rendszer szintjét.

Ha az egyéni szintet nézzük, sok fiatalemberre jellemző a félénkség, miközben hiányzik belőlük az impulzivitás és a lelkiismeretesség.

A helyzet értékelésekor azt is figyelembe kell venni, hogy sokan szilárd, elvárásokat támasztó apakép nélkül nőnek fel, miközben kontroll nélkül hozzáférhetnek online pornográf tartalmakhoz, videojátékokhoz.

És mi a helyzet rendszerszinten?

Beszélhetünk arról, hogy a törvénykezésnek olyan gazdasági és politikai következményei vannak, mely tekintettel van a nők szükségleteire, de nem ismeri fel a férfiak igényeit. Emellett figyelembe kell venni a média hatását, a munkahely hiányát.

Sok országban az iskolarendszer egész egyszerűen kudarcot vallott – mert nem képes felkelteni és fenntartani a fiatal férfiak kíváncsiságát.

Nem elhanyagolható továbbá a környezeti hatások okozta élettani változás sem, melyből következik, hogy egyre csökken a tesztoszteronszint. Ez a több irányból jövő támadás nehezíti a saját célok meghatározását.

Számos tényezőt felsorolt, melyek külön-külön is elég nagy hatással bírnak. Sokadszorra említi a videojátékot és a pornót. Miért éppen ezeket látja a legnagyobb veszélyforrásnak?

Félreértés ne essék, semmi baj nincs a videojátékokkal, hiszen fejleszti a problémamegoldó készséget, a reflexeket és baráti összejöveteleknek is jó apropója lehet. Magában a pornó sem akkora probléma, ha annak alkalmi fogyasztásáról van szó, vagy az illetőnek van összehasonlítási alapja, s tudja, mi történik a valóságban. A hangsúly a mértéktartáson van. Ha valaki túl sok időt tölt a virtuális térben, szociálisan elszigeteltté válik, kapcsolatai leépülnek, társas készségei fejlesztésére egyre kevésbé érez motivációt. Ezekkel a szélsőségekkel a kutatások kapcsolatba hozták az elhízást, a szorongást, az impulzivitást, az agressziót és a gyengülő teljesítményt az iskolában/ munkahelyen. A túlzásba vitt pornó pedig irreális képet fest az intimitásról, az igazi párkapcsolatról és a saját testünkkel kapcsolatos elvárásokról.

Sokféle veszély ez egyszerre…

Igazán azért veszélyes ennek a két függőségnek az együtt járása, mert közöttük ok-okozati összefüggés van: az erősebbik nem hanyatlásának oka is, és tünete is egyben. Ha a fiúk folyton pornót néznek, vagy sokat játszanak, akkor szociális, szexuális és motivációbéli nehézségekkel kell szembenézniük. Ez oda-vissza igaz. Mindez magában hordja a társas elszigetelődés és a bizonytalan kötődés veszélyét, valamint, hogy a fiúk énközpontúsága olyan magas lesz, hogy csak a digitális világban találják meg a boldogságot.

Mi a különbség a különféle szerfüggőség vagy a video- és pornófüggőség között?

A pornó és a videojátékfüggőség teljesen más, mint ha valaki alkohol, drog, vagy szerencsejáték-függő. Az utóbbiak esetében mindig ugyanabból akarunk többet, míg a pornónál és a videojátéknál ugyanazt akarjuk, csak a kielégülés máshogy ér minket. Az idő haladásával egyre többet és mindig újat akarunk belőle. Ez esetben a vizuális élmény változatossága tartja fent az érdeklődést, melyet mindkét iparág remekül kihasznál, hiszen megújuló termékek sorával kápráztatja el felhasználóit, és csak döntés kérdése, hogy ki hol találja meg az egyensúlyt a digitális és a valós tevékenységei között.

Eddig csak a férfiak pornó és játék függőségét emelte ki. Mi a helyzet a nőkkel?

Persze, a nők is játszanak számítógépes játékokkal és néznek pornót, de ezt mértékkel teszik.

A nők nagy része kevésbé talál értelmet a virtuális térben átélt versengésben, s a győzelem és a sikeresség sem kecsegtet akkora elismeréssel, mint férfi társaik esetében.

A nők inkább az erotikus irodalmak olvasásában mélyülnek el szívesebben. Testileg ugyan bármilyen pornó képes őket izgalomba hozni, a pszichés izgalmak átélésekor azonban már olyan kitételeknek kell teljesülnie, mint a biztonságérzet, a férfi partner vonzereje, magabiztossága és a gyerekekhez fűződő pozitív attitűdje.

A klasszikus nemi szerepek átalakulóban vannak. A nőkben sok férfias vonás kezd megjelenni és ezek egyre erősebbek. Ez a jelenség mennyire tulajdonítható a férfiak hanyatlásának?

Ez nem szükségszerű. Ma már a férfiaknak példát kell venni a nőkről, hogy mit jelent keményen dolgozni, a munkára fókuszálni és egymást segíteni. Minden érdekli őket, nem csak a technológia és a számítógép. Nők generációi viselik magukon a 60-as, 70-es, 80-as évek liberális hagyatékát, mely közvetíti a nőknek, hogy „higgy magadban”, „kemény munkával te is lehetsz sikeres” és tessék, mára megcsinálták. Legalábbis Amerikában. Nagyobb százalékban vannak jelen a felsőoktatásban, a pszichológia tanulmányokat folytatók 80%-a nő. Amikor én voltam egyetemista ez az arány 50-50% volt. A mérnöki karokon a férfiak száma nem növekedett. De akkor, kérdem én, hová lettek a férfiak? A nők hajlandóak többet gyakorolni és kitartóbbak is, melynek következtében a sportban is kiváló eredményeket érnek el, legyen szó teniszről, golfról, fociról vagy kosárlabdáról. Ma már a női sportolók jobb állóképességgel rendelkeznek, mint a férfiak 90%-a, azonban a férfi sportolókat még nem múlják felül.

Hogyan tudnak a férfiak alkalmazkodni ehhez a megváltozott szerepkörhöz? Tudnak-e és szeretnének-e egyáltalán alkalmazkodni?

Egyetértek azzal, hogy a nemi szerepek összefolynak. Ami régen kőbe vésett volt, ma már nem az. Bármit csinálhatunk, nincsenek határok. A nők nem csak gyereket szülnek és főznek. Örökbe is fogadhatnak, de maratont is futhatnak, vagy súlyt emelhetnek és ma már a főzés is választás kérdése. A férfiaknak sem kell elefántokra vadászni, vagy a mezőn dolgozni. És ebben ez a csodálatos. Mindenkinek megvan a szabad választás lehetősége.

Sok férfi ennek ellenére arról számol be, hogy tanácstalan, nem tudja, hogyan legyen együttérző, gyengéd, udvarias…

Ez visszakanyarodik ahhoz a problémához, hogy Amerikában a 40%-os válási ráta következtében sokan apa nélkül nőnek fel, mely magával hozza a példakép és a nekik való megfelelés motivációjának hiányát. A férfiak ehhez a változáshoz a virtuális világban való kiteljesedéssel válaszolnak. Ott nem áll fenn a visszautasítás kockázata, azonnali kielégülést jelent, a kontroll érzését nyújtja, emellett még szórakoztató is, változatos és kiutat jelent az unalomból a mindennapok egyhangúságából.

Ezek után a világ és az iskola is unalmas…

A diákok unatkoznak az órán, a tananyag csak szavak egymásutánja, mely elhagyja a tanár száját.

Az Egyesült Államokban emiatt sok fiú megkapja a magatartászavar, figyelemzavar, hiperaktivitás stigmáját, melyre egy újabb függőséget előidéző gyógyszeres kezelés jelenti a „megoldást”.

Pedig az oktatás játékosítása kiszakíthatja a tanulókat a tényadatok magolásán alapuló frontális nevelési rendszerből. Ehhez persze szükségesek a tanárok, akik felkeltik a kíváncsiságot és képesek kritikai gondolkodásra bátorítani.

Ha már a tanárok felelősségéről esik szó. A Hősök Tere kezdeményezés 2014-ben indult el Magyarországon, melynek Tanári Tréningjei nagyon népszerűek. Milyennek látja az eredményeket itthon?

Nagyon izgatott vagyok, ha Magyarországon vagyok. Tíz különböző nemzet vesz részt a programban – beleértve Amerikát is-, de Magyarország a legerősebb, legelőrehaladottabb, a legérdeklődőbb, és az összes nemzet legnagyobb reménysége. A csapat nagyon kreatív, okos és fogékony. A célunk egyszerű: megváltoztatni az emberek gondolkodásmódját, hogy a passzív bámészkodókból, aktív, cselekvő hősök váljanak. Mindenkiből lehet hős, a fiataltól az idősig. Lényeg, hogy az én-központú gondolkodást mi-központúra cseréljük, s legyünk tudatában annak, hogy a negatívat miként tudjuk pozitívba fordítani a cselekvés és a nyelvhasználat szintjén is. A hősök csapatban sokkal hatékonyabbak. Magyarország nagyon nyitott erre a felfogásra, s a tréningeken tanárok és diákok közösen vesznek részt az érték-, viselkedés- és attitűdformáláson, hogy jobb példákkal, kutatásokkal, videókkal tegyék élvezetessé a tanulást.

Visszakanyarodva egy kicsit a nemi különbségekhez. Eddigi tapasztalatai alapján van-e különbség a férfi és a női hősök között?

Az egyetlen különbséget abban láttam, hogy a női hősök sokkal inkább hajlamosak arra, hogy hálózatba szerveződjenek. Erre a legjobb Irena Sendler példája, aki ápolóként 18 nő és egy férfi segítségével 2500 gyermeket mentett ki hamis papírokkal a varsói gettóból. A női hősök hamar felismerik, hogyan teremtsenek kapcsolatot. A hősiesség fogalmához mindig az egyéni bátorságot társítjuk, azonban ha a női modellt követjük, akkor már egy komplett „hős osztagban” kell gondolkodni, ahol másokkal együtt dolgozunk. És igaziból ez kell ahhoz, hogy változást tudjunk elérni. Vannak akadályok és szembejövő harcosok, de mi azt tanítjuk – és metakognitív kutatások is azt mondják-, hogy mindent, amit csinálunk, meg kell vizsgálni, hogy mire hívja fel a figyelmünket, milyen célunk van vele, milyen viselkedést vált ki belőlünk, s hogy a szembejövő akadályokat észlelve hogyan hozzuk létre a saját megoldásunkat. Sokszor ezeket az akadályokat fejben kell kihívássá alakítani.

 

Az eredeti cikk az alábbi linken található meg: https://pszichoforyou.hu/philip-zimbardo/